Ami engem motivál, az a keserűség, harag, az elfogadás és a vágy, hogy védelmezzek. Elsősorban a homoszexuális emberek miatt megyek, azért, amit nekik kellett kiállniuk a történelem, az egyetemes emberi történelem során, és napjainkban is. Felfoghatatlan számomra, hogy miért kell két, egymást kölcsönösen tisztelő és szerető embert elítélni, szóban és tettben zaklatni, bántalmazni, kiközösíteni pusztán azért, mert azonos neműek. Nem értem, kinek miért fáj vagy kinek miféle gondot okoz az ő kapcsolatuk. A heteroszexuális kapcsolatok hemzsegnek negatív példáktól, mégis azt állítják be etalonnak és természetesnek, miközben a homoszexualitás az emberiséggel egyidős, sőt, az állatvilágban is mindig jelen volt és jelen is lesz. Ugyanolyan természetes, mint a barna szem, a balkezesség. És ugyanúgy nem tehetnek róla. Homoszexuális emberek heteró szülőktől származnak, ideje lenne már végre elfogadni mindenkinek, hogy ha hirtelen mind eltűnnének, már aznap új homoszexuális gyermekek jönnének világra, mert a szüleiktől kapják a génállományukat, ami által így születnek. De még ha választás kérdése lenne sem lenne joga beleszólni az életükbe senkinek. Mégis megteszik. Nem értem, és ez keserűvé tesz, és haragossá, és ez visz ki a pride-ra. Hogy kiállhassak mellettük. Mert ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nem több és nem jobb senki a másik embernél pusztán azért, mert úgy véli, ő van többségben.
“Nincs nagyobb bűn egy olyan ítéletnél, melyet magad mondtál ki valaki fejére, mert úgy vélted, megteheted.” (Hioszi Tatiosz) Számomra ez foglalja össze legjobban azt, amit érzek és gondolok erről. Senkinek nincs joga elítélni a másikat. És ezt a Biblia is megírta nem egyszer, nem egy helyen. Ez a keresztény vallás egyik alapja is, Jézus egyik fontos tanítása. Sokan mégis semmibe veszik.
Azt pedig mindenképpen nagyszerű dolognak tartom, hogy keresztény hívő nem lmbt emberek is kimennek és támogatják őket. Sajnos az egyháznak óriási szerepe van az elítélésükben és üldözésükben, és óriási dolognak tartom, hogy vannak, akik hitüket megőrizve felismerték, hogy amit tesznek, az ítélkezés és gyűlölködés, az nem Jézus útja. Örülök, hogy látom, vannak, akik igazi keresztényként igyekeznek élni. Nem csak szavakkal, hanem tettekkel. Hogy úgy igyekeznek cselekedni, ahogy azt Jézus tanította. Szeretnek, elfogadnak, befogadnak. Ez szerintem nagyszerű.
KERMEL 