Valószínűleg nem leszek ott, de ennek egyszerű időhiány az oka. Évekkel ezelőtt láttam egy amerikai filmet, aminek az egyik jelenetében egy korábban kemény, férfias katonának megismert férfi is ott vonult csipkés tütüben a Pride-on. Nyilván azt volt hivatott bemutatni, hogy ez mennyire természetes /kellene hogy legyen/. Mármint az, hogy különféle vágyaink, hajlamaink vannak, amik ha senkinek sem ártanak, akkor úgy kellene elfogadnunk egymást, amilyenek vagyunk. Sajnálom, és szégyellem, hogy Magyarországon még mindig a szitkozódások és atrocitások a Pride-ok szinte elfogadott kísérő jelenségei. Keresztény emberként főleg abban érzem felelősnek magamat, hogy a józan ész és az evangélium érveivel legalább a hívők körében küzdjek az előítéletek és a gyűlölködés ellen. Hetero vagyok, és nagyon örülök annak, hogy létezik olyan keresztény kezdeményezés, amelyik nyíltan vállalja szolidaritását az LMBTQ emberekkel.
KERMEL 