Azóta lepik el országunkat a mindenféle pogány török népek, mióta Luther és követőik felütötték fejüket köztünk.” – a dörgedelmes szónoklat Pázmány Pétertől hangzott el többszáz éve.
A szenvedélyes hitszónok a “mindenféle pogány népek”-et Isten büntetésének tartotta az országra. Mennyire eltérő felfogás ez attól, ami – elvileg – a modern gyülekezet hozzáállása nemhívőkhöz vagy bárki máshoz, aki különbözik tőle.
A veretes stílus idejétmúlt, de a mögötte lévő attitűdöt mi is észrevétlenül magunkévá tehetjük. Trendi keresztény fiatalok szűk nacikban és tetkókkal éppoly idegenkedéssel tekinthetnek a tőlük más emberi közösségek létezésére, mint annak idején a heves hittanító. A legújabb gitár és füsteffektek nem garantálják, hogy Másokat nem fogunk pusztán akadálynak tartani hitünk gyakorlásában.
Közeleg a Pride. Mi is Isten büntetését látjuk Másokban? Mindez csak zavaró tényező két istentisztelet között? Vagy egy lehetőséget arra, hogy Isten igazságát és szeretetét adjuk át azoknak, akiknek szükségük van rá?
Az olvasó lehet, hogy úgy akarta átfutni a cikket, hogy csekkolja; az író “pro-e vagy kontra”. Érthető, hisz a ‘meleg-témának’, mint társadalmi és szolgálati kihívásnak a megközelítése ennyivé csökevényesedett vissza a magyarországi keresztény világban. De legalább ilyen fontos kérdés, hogy bármilyen valakinek a politikai, szexuális vagy vallási irányultsága, egyedül Jézus személye a mentheti őt meg ebben és az örökkévaló életben is.
Aki energiáit nem azzal tölti, hogy elméleti ütközetekeben gyűjtsön skalpokat más hívők táborából, hanem hogy lelkeket nyerjen meg Isten számára – könnyen maszatolónak, szabadosnak titulálható. Érdekes látni, hogy a Nagy Parancs szabados kezelése vagy maszatolása kevésbé feltűnő.
Ha kereszténységünket akadémikusan éljuk, ez fenyegetőnek tűnhet, hiszen nincs mese; definíciók pontosítása, blogokon való időhúzás helyett a Szent Lélek erejében a tettek mezejére kell lépnünk, hogy elvigyük az örömhírt azoknak, akiknek annyira szükségük van rá.
Leszerződni a hitetlenek elérésére, úgy, hogy nem tisztáztunk minden apró betűt a genetikától az pszichológiáig.
‘Mások’ Isten ajándekai, nem büntetése vagy zavaró tényező. Őértük létezünk, mint Egyház. És ahogy nekik is, nekünk is több Jézusra van szükségünk az életeinkben.
KERMEL 