Rendkívüli élmény volt és a legjobb értelemben véve emlékezetes számomra az az öt nap, amit május 4-e és 8-a között Göteborgban tölthettem az LMBT Keresztény Közösségek Európai Fórumának éves konferenciáján. Kevesen tudnak erről a szervezetről, pedig már több mint 30 éve működik Európában és végez számottevő munkát többek között kiadványok szerkesztéssel, érdekképviselettel, közös mentor programok és más projektek megvalósításával. Éves konferenciái olyan alkalmak, ahol egy rendkívül sokszínű európai közösség jön össze megvitatni a meleg keresztény szcéna legújabb fejleményeit, új célkitűzéseket megfogalmazni és csak egyszerűen örülni egymás társaságának.
Nagyon jó, baráti, sőt egyenesen családias légkör fogadott. Egy olyan társaságot találtam melynek szövetét sokak évtizedek óta folyamatosan megtett erőfeszítései, közös munkája és régi barátságok szálai szőttek sűrűvé és formáltak erőt adó, megtartó közeggé. Sokan beszéltek úgy az Európai Fórum konferenciájáról, mint ahova évente feltöltődni járnak, ahol újra és újra meg tudnak erősödni az otthoni csoportjuk iránti elköteleződésben és abban a reményteli perspektívában, hogy van miért és kiért együtt dolgozni: a melegbarát, LMBT embereket elfogadó keresztény közösségek megvalósíthatóak, működnek.
Megtiszteltetés volt olyan emberekkel egy asztalnál ülni, mint Martin Pendergast, a Katolikus Leszbikus és Meleg Keresztény Mozgalom alapító tagjával, aki 1976 óta végzi munkáját London katolikus közösségeiben. Nagyon bátorító volt, hogy egyes Európai országokban mennyivel nagyobb hagyománya van a meleg-keresztény párbeszédnek – és jó volt a nagy öregeket hallgatni a saját szervezetük hőskoráról mesélni. Illetve megindító volt az alázat, amivel hozzáálltak Közép-Kelet Európa országainak helyzetéhez. A személyes beszélgetéseinkből és a közös műhelymunkákból is azt hallottam ki: nyugat-európai keresztény testvéreink elismerik: a magyar, lengyel, szlovák, vagy orosz meleg-keresztény helyzet teljesen más konstellációt jelent, mint amivel nekik kellett szembe nézniük korábban. Emiatt biztosan nem alkalmazhatóak a mi helyzetünkre egy az egyben azok a megoldások, modellek, amik évtizedekkel ezelőtt Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban működtek.
Egyik legerősebb személyes élményem, amikor a férfiaknak rendezett prekonferencián, nagyjából ötven meleg férfi előtt vállaltam fel heteroszexualitásomat. 😀 Valóságos coming out volt ez számomra, amit a konferencia résztvevői általános derültséggel fogadtak. Különösen hálás voltam egyikük, Chris Brown nagyon elmés megjegyzéséért: „Heteró lennél? Biztos vagy benne? Lehet, hogy csak arról van szó: még nem találtad meg a tökéletes férfit!” Ezzel egyszerre csinált viccet a helyzetből és emlékeztetett arra, hogy azért a legtöbbjük számára nem volt ennyire egyszerű felvállalniuk magukat, mivel a közeg amiben megtették, közel sem volt ennyire elfogadó.
Mindemellett a Keresztények a Melegekért mozgalom heteró aktivistájaként rengeteg vállveregetést, kedves szót és hálás tekintetet kaptam a részt vevőktől. Sokan hangsúlyozták, hogy egy, a mienkhez hasonló kiállás nagyon értékes lehet a párbeszéd beindítása kapcsán, hiszen heteró keresztényként nehéz lenne ráhúzni az állításainkra, hogy céljuk pusztán az önigazolás.
Szabadkai Bálint, KERMEL
LMBT Keresztény Közösségek Európai Fórumának honlapja:
http://www.euroforumlgbtchristians.eu/index.php/en/
KERMEL 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!