.
.
A Szentíráson belül is megfigyelhető teológiai, eszmei változás, fejlődés.
Isten jelen van népe és az emberiség életében, és az aktuális kérdésekre reflektál, prófétái szavával útba igazít, vezet.
Magán az Ószövetségen belül is van több szemléletbeli paradigmaváltás.
Ha valami igazán Isten akarata ellen való volt, az a királyság kialakulása. Mégis vállalta ezt a történelmi fordulatot. Sőt, épp ez lett az alapja később a dávidi dinasztiából származó nagy király, a messiás iránti várakozásnak.
A Tóra szövegében töméntelen olyan parancs és tilalom található, amiket már Jézus korában sem vett szinte senki komolyan a zsidók közül sem. Vagy megtalálták rá a megfelelő magyarázatot.
Az apostolok viszont, miután tapasztalták, hogy a pogányok közül is sokan megtérnek, végérvényesen belátták, hogy értelmetlen, sőt Isten elleni vétek lenne, ha őket is a korábbi zsidó szokások betartására akarnák kötelezni. Az általuk meghagyott néhány intelem is inkább korhoz kötött elvárás, mintsem örök érvényű isteni kinyilatkoztatás. Persze vannak gyülekezetek, ahol fontosnak tartják, hogy ne egyenek véres hurkát. Tény, hogy véres hurka nélkül is van élet. Erről akár vitatkozhatnak is, akiknek ehhez van kedvük.
De a már rég idejét múlt ószövetségi törvényekből a huszonegyedik században kiemelni pont azt a néhányat, ami az azonos neműek közti szexualitásra vonatkozik, és aktuálisnak, örök érvényűnek, elévülhetetlennek kikiáltani, vajon mennyire korrekt eljárás?
Ha Jézus a tízparancsolat egyik legfontosabb pontjával, a szombati nyugalommal kapcsolatban ezt mondja: “a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért”, vagy: “az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom”, vagy: “az emberfia ura a szombatnak is”, és ezek az érvek nem győzték meg a farizeusokat és a nagytanács tagjait, ámde nem voltak szükségesek az átlagos “bűnös”, ámde ép elméjű emberek számára, akkor vajon a mai meleg témában ki kihez hasonlít?
“A betű megöl, a Lélek megelevenít”
Még az egyébként sokak által nagyon és némileg joggal kritizált Pál apostol is simán felülbírálja az ószövetségi törvényt, sőt, a korábban kikezdhetetlen és szinte senki által kritizálni nem mert körülmetéléssel kapcsolatban azt írja a Galata levélben, hogy akik ennek szükségességét tanítják, azok “bárcsak egészen kimetszenék magukat” (Gal 5,12) Honnan vette ehhez a bátorságot? Hiszen Jézust is körülmetélték, és Pál is körülmetélt zsidó volt, sőt, még tanítványát, a nem zsidó származású Timóteust is pont ő saját kezűleg metélte körül…
Akkor miért nem fontos mégsem a körülmetélés? Sőt, miért lett egyenesen ellenséggé az a szemlélet, hogy a körülmetélés szükséges az üdvösséghez? Mert elhomályosította Krisztus evangéliumát, a feltétel nélküli szeretet és kegyelem evangéliumát. Mert Krisztus számára, sőt, még az amúgy moralizálásra hajlamos Pál apostol szerint is egyedül és mindenek felett Isten feltétel nélküli szeretete és kegyelme a fontos, és emellett minden szokás, hagyomány, tilalom és kötelezettség semmi. Mert Isten feltétel nélküli szeretete számára az ember a legfontosabb.
Igen, Isten mondhat olyat, hogy a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti, vagy akár fordítva, hogy a bűnöst szereti, de a bűnt gyűlöli. De ezzel ne hozakodjon elő senki ember, mert röhejessé válik. hát kicsoda ő, hogy istenesdit akar játszani?
Legvégül: (vagy inkább ezzel kéne kezdeni) megkérdezném, hogy a vitában jelen lévők között van-e érintett. Mármint hogy ki meleg. Mert hogy ez a téma rajtuk kívül nem tudom, hogy kinek a számára lehet fontos. Tehát én például nem vagyok meleg. Olyannyira nem, hogy nagyon is szeretem a nőket. De ez legyen az én problémám.
Ha valaki nem meleg, vagyis nem érinti őt ez a téma, akkor miért foglalkozik azzal, hogy vajon melegen lehet-e Jézust szeretni, vagy el lehet-e fogadni Jézus feltétel nélküli szeretetét, Isten feltétel nélküli kegyelmét és irgalmát?
.
Bartha István, balassagyarmati evangélikus lelkész, 2016.04.28.
KERMEL 