Nagy Gergely – Bartha István vitaestje a homoszexualitásról

“Nem a melegeket, hanem magunkat szeretném megvédeni – attól, hogy olyan világot teremtsünk, amelyben a krisztusi szeretetnél fontosabb, hogy bizonyos dolgokat egymásnak szóvá tegyünk.” (Bartha István)

nagy_bartha-1
képgaléria itt

A vs.hu beszámolóját itt olvashatjátok: http://valasz.hu/itthon/meleg-es-kereszteny-reformatus-evangelikus-vita-a-homoszexualitasrol-126566

vagy nézzétek meg a felvételt :

Nemzetközi tapasztalatcsere Brnoban

brno konferencia

Zsófi képviselte a KERMEL-t a European Network for Nonviolence and Dialogue hálózat LMBT témával foglalkozó konferenciáján Brnoban!

magyar résztvevők: Magyar LMBT Szövetség – Hungarian LGBT AllianceHáttér TársaságPartners Hungary AlapítványKeresztények a melegekért.

További infók a projektről: http://www.pdcs.sk/en/projects/european-network-for-non-violence-and-dialogue.html

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – NÓRA VÉLEMÉNYE

A felvonulást a szándékos polgárpukkasztás határáig abszolút támogatom, és örülök az elfogadásnak és nyitásnak a szemlélet felé, hogy elsősorban lelkek és emberek vagyunk, ha valamiért megítélnek, az ne a hálószobai aktivitásom legyen, hanem az ahogyan magammal és másokkal viselkedem képességeimhez mérten. A jó embert nem az orientációja, hanem az embersége, a szíve és a motivációja adja. Ha ezt támogatjátok és nyíltan kiálltok mellettük egy ilyen prűd országban, megkönnyítve ezzel a mindennapi nehézségeiket, én külön megköszönöm nektek. 🙂

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – OLÁH TIBOR VÉLEMÉNYE

Azóta lepik el országunkat a mindenféle pogány török népek, mióta Luther és követőik felütötték fejüket köztünk.” – a dörgedelmes szónoklat Pázmány Pétertől hangzott el többszáz éve.

A szenvedélyes hitszónok a “mindenféle pogány népek”-et Isten büntetésének tartotta az országra. Mennyire eltérő felfogás ez attól, ami – elvileg – a modern gyülekezet hozzáállása nemhívőkhöz vagy bárki máshoz, aki különbözik tőle.

A veretes stílus idejétmúlt, de a mögötte lévő attitűdöt mi is észrevétlenül magunkévá tehetjük. Trendi keresztény fiatalok szűk nacikban és tetkókkal éppoly idegenkedéssel tekinthetnek a tőlük más emberi közösségek létezésére, mint annak idején a heves hittanító. A legújabb gitár és füsteffektek nem garantálják, hogy Másokat nem fogunk pusztán akadálynak tartani hitünk gyakorlásában.

Közeleg a Pride. Mi is Isten büntetését látjuk Másokban? Mindez csak zavaró tényező két istentisztelet között? Vagy egy lehetőséget arra, hogy Isten igazságát és szeretetét adjuk át azoknak, akiknek szükségük van rá?

Az olvasó lehet, hogy úgy akarta átfutni a cikket, hogy csekkolja; az író “pro-e vagy kontra”. Érthető, hisz a ‘meleg-témának’, mint társadalmi és szolgálati kihívásnak a megközelítése ennyivé csökevényesedett vissza a magyarországi keresztény világban. De legalább ilyen fontos kérdés, hogy bármilyen valakinek a politikai, szexuális vagy vallási irányultsága, egyedül Jézus személye a mentheti őt meg ebben és az örökkévaló életben is.
Aki energiáit nem azzal tölti, hogy elméleti ütközetekeben gyűjtsön skalpokat más hívők táborából, hanem hogy lelkeket nyerjen meg Isten számára – könnyen maszatolónak, szabadosnak titulálható. Érdekes látni, hogy a Nagy Parancs szabados kezelése vagy maszatolása kevésbé feltűnő.

Ha kereszténységünket akadémikusan éljuk, ez fenyegetőnek tűnhet, hiszen nincs mese; definíciók pontosítása, blogokon való időhúzás helyett a Szent Lélek erejében a tettek mezejére kell lépnünk, hogy elvigyük az örömhírt azoknak, akiknek annyira szükségük van rá.

Leszerződni a hitetlenek elérésére, úgy, hogy nem tisztáztunk minden apró betűt a genetikától az pszichológiáig.

‘Mások’ Isten ajándekai, nem büntetése vagy zavaró tényező. Őértük létezünk, mint Egyház. És ahogy nekik is, nekünk is több Jézusra van szükségünk az életeinkben.

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – ÁTLAGEMBER VÉLEMÉNYE

Senki ne vonuljon az utcára a nemisége elfogadtatása miatt. Legyen az ő hálószobatitka. A hetero-k nem őrjöngenek és csókolóznak félmeztelenül hirdetve, nemi identitásukat egy felvonuláson sem. Örülök, ha már vannak jogaik a melegeknek, de az értük vívott harc nem egy ilyen rendezvényen dől el. Ez csak visszatetszést vált ki, legalábbis a szememben.
Vannak meleg barátaim, ők is szégyellik az ilyen megnyilvánulásokat.
Ha a keresztények támogatják a felvonulást, akkor úgy illene, hogy apácaruhában és reverendában jelenjenek meg, vállalva annak minden ódiumát.

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – KRISZTA VÉLEMÉNYE

Mikor megláttam először, hogy létezik ilyen csoport, hogy Keresztények a melegekért, akkor nagyon megörültem és azt éreztem, hogy van remény. Magam nem tartozom szorosan az LMBTQ közösségbe, hetero vagyok, de van számos meleg barátom és szerintem mindenkinek alanyi joga azt szeretni és ahhoz vonzódni, akihez szeretne, számomra ez ugyanannyira természetes, mint, hogy van, aki húst eszik, van, aki vegetáriánus, van, aki barnára festi a haját, van, aki szőkére. Ezért nagyon szimpatikus volt, hogy keresztények – akik egyéb csoportjaitól rengeteg szitokszót hallani a melegek felé, gyűlöletbeszédeket, stb. egy ilyen ügy mellé állnak, ez szerintem szuper és nagy tiszteletem az övék!

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – AMY VÉLEMÉNYE

Hogy egy kicsit teológiai szempontból is alátámasszam a “támogatósdit”: Olvashatjuk a Bibliában, hogy mielőtt Jézus eljött, az írástudók azt remélték, hogy a megváltó olyasvalaki lesz, aki majd jól a pokolba taszít mindenkit, aki valaha is vétkezett, és kioszt mindenkit, aki nem olyan felsőbbrendű, mint ők. Ehhez képest Jézus a szeretetet, az elfogadást és a kegyelmet hirdette, felkarolta a kitaszítottakat, beteget gyógyított, látszatra teljesen alkalmatlan embereket hívott el, meglátta a bűnösben az embert… Mielőtt elment, azt az örökséget hagyta ránk, hogy szeressük egymást, és óriási szégyennek tartom, hogy ezt úgy gondoljuk továbbvinni, hogy ott ítélkezünk és gyűlölködünk, ahol csak tudunk. Fontosnak tartom, hogy tudassuk a keresztényekkel, hogy lehet a témához ítélkezés nélkül is állni, hogy tudassuk a melegekkel, hogy vagyunk, akik mellettük állunk, hogy tudassuk a meleg keresztényekkel, hogy nem kényszerülnek választásra, és hogy példát mutassunk abban, hogy lehet szeretettel, elfogadással fordulni a másik felé, és meglátni benne az embert.

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – FREEMAN VÉLEMÉNYE

Rengeteg félreértést tapasztalok keresztény ismerőseim és konzervatív beállítottságú barátaim között az LMBTQIA emberekkel kapcsolatban. Örülnék, hogyha a társadalom ezen rétegeit is elérné pár, a homoszexualitással kapcsolatos alapvető információ, amit én egy év keresgélés után így fogalmaztam meg magamnak:

MI A HOMOSZEXUALITÁS? Nem betegség, amit el lehet kapni: a homoszexualitás nem szerepel a mentális betegségek jegyzékében 43 éve. Helyette az emberi szexualitás egy egészséges, de eléggé ritka variánsaként tartják számon, ami semmilyen egyéb kárt, rendellenes működést nem okoz. A modern pszichiátria szerint nincs olyan, hogy homoszexuális személyiség, tehát ez nem egy tünetegyüttes, amely más zavarokkal együtt járna. A homoszexuális embert arról lehet felismerni, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez az egyetlen tünete biztos. Aki tanult orvostudományt, tudja, hogy egy tünet magában nem betegség. Mivel nem betegség, nem lehet lekapni, nem lehet vele másokat megfertőzni. Nem rossz példa, amit el lehet tanulni. A homoszexuális irányultságot nem lehet megtanulni, nem lehet meleggé nevelni valakit, vagy átnevelni heteróból homoszexuálissá. A ~ kialakul már a méhen belül, tehát a nevelődésnek nincs benne szerepe. Viszont aki ilyennek született, az éppen akkora ellenást érez a heteroszexualitás iránt, mint a legtöbb heteró a homoerotika láttán. El kell különítenünk a homoszexuális orientációt a homoszexuális viselkedéstől. Fontos látni, hogy bár az orientációból természetesen következik a viselkedés, de ezt a viselkedést nagy lelki tusák (és nem ritkán komoly lelki sérülések árán) el lehet ideig-óráig, akár évekig is folytatni. Ez viszont általában nagyon nem szokott jót tenni az ember pszichéjének, hacsak nem tudja valami egészen másba fordítani azokat az erőket (mint a cölibátust fogadó, amúgy eredetileg heteroszexuális szerzetesek). Fontos látni, hogy minden embert rá lehet venni különböző kényszerekkel a saját szexuális orientációjától eltérő szexuális viselkedésre. Tehát ahogy bizonyos helyzetekben természetüktől fogva (velük születetten) heteroszexuális emberek is gyakorolnak természetükkel ellentétes, tehát homoszexuális viselkedést (börtönök, internátusok, megszálló hadseregek), úgy homoszexuális orientációval született emberek is mennek bele sokszor házasságokba azért, mert a környezetük nem fogadja el a melegségüket és ettől várja a “gyógyulásukat”. (Miközben a fentiekben láttuk: gyógyulás ebből nincs, csak létezik erősebb erőltetés, nagyobb kényszer .) Ezek következtében a született homoszexuális épp úgy nem tudja belsővé tenni a heteroszexualitást, mint ahogy egy heteroszexuális férfi sem tud “megbuzulni”, még ha nagyon akar se. Egy heteró házasságban élő férfi, akitől mindenki elvárja, hogy jó apa legyen, sok szempontból hasonló módon szenved mint egy természetéből kifolyólag heteroszexuális férfi, aki a nyomor révén bekerülve a bűnözés spiráljába tehetős meleg férfiak számára nyújt szexuális szolgáltatásokat.

MIT TEHETÜNK A CSALÁDÉRT? Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy a fenti (egyébként nemzetközi orvosi kamarák által konszenzuálisan elfogadott) tényállásoknak a fényében “a család védelme mellett” szóló érvek, a homoszexuálisok jogegyenlőségét (pl.: örökbefogadás, öröklés, házasság) hátráltató érvek egészen egyszerűen értelmetlenné válnak. A családot úgy lehet megvédeni, hogy mindenki a saját érzelmi intelligenciáját fejleszti és mentális higiéniájáról gondoskodik és egy szívének-hitének-szellemének leginkább megfelelő társat keres ahelyett, hogy mások hálószobájába képzel rémes, számára visszataszító dolgokat. A melegek a legkisebb mértékben sem veszélyeztetik a családokat. Az a család, amit egy olyan homoszexuális emberre (is) építünk, akit minden áron szeretnénk a heteroszexuális normák közé szorítani, egy időzített bombán ül. Az a család, amelyet két, saját homoszexualitását elfogadó és azt vállaló, egymást szerető azonos nemű ember alapít és akár mesterséges megtermékenyítéssel, akár örökbefogadással gyereket vállal, az eddigi kutatások szerint pont akkora eséllyel lesz boldog, értékteremtő családi fészek, mint egy heteroszexuális partnerek alapította család.

MIT TEHETÜNK A HOMOSZEXUÁLISOKÉRT? Pontosan azt és annyit, amit bárki mással és bárki másért: forduljunk feléjük irgalommal, megértéssel, türelemmel, ami nekünk is jó lenne. Legyen bátorságunk átlépni a saját előítéleteinken és türelmünk meglátni a sztereotípiák mögött az embert, aki érez, örül, bánkódik, hisz, hitetlenkedik, keres, remél, gyászol, szeret, épp úgy, mint mi. Ne adjunk nekik semmiféle előjogokat. Ne tartsunk vissza tőlük semmilyen olyan jogot, amivel mi magunk is rendelkezünk. Fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. Mint ahogyan Krisztus is ezt tette minden kirekesztettel és elesettel.

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – MAJMOCSKA VÉLEMÉNYE

Nagyon tetszik, ha keresztény emberek kiállnak LMBTQ testvéreik mellett, bár minden keresztény ilyen szerető és elfogadó tudna lenni embertársaival szemben! Örülök, hogy Magyarországon is egyre több az ilyen ember… Remélem, évről évre egyre több ilyen csoport és kezdeményezés fog majd létrejönni. Hajráhajráááá! 🙂

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – PÁLFI ORSOLYA VÉLEMÉNYE

Ami engem motivál, az a keserűség, harag, az elfogadás és a vágy, hogy védelmezzek. Elsősorban a homoszexuális emberek miatt megyek, azért, amit nekik kellett kiállniuk a történelem, az egyetemes emberi történelem során, és napjainkban is. Felfoghatatlan számomra, hogy miért kell két, egymást kölcsönösen tisztelő és szerető embert elítélni, szóban és tettben zaklatni, bántalmazni, kiközösíteni pusztán azért, mert azonos neműek. Nem értem, kinek miért fáj vagy kinek miféle gondot okoz az ő kapcsolatuk. A heteroszexuális kapcsolatok hemzsegnek negatív példáktól, mégis azt állítják be etalonnak és természetesnek, miközben a homoszexualitás az emberiséggel egyidős, sőt, az állatvilágban is mindig jelen volt és jelen is lesz. Ugyanolyan természetes, mint a barna szem, a balkezesség. És ugyanúgy nem tehetnek róla. Homoszexuális emberek heteró szülőktől származnak, ideje lenne már végre elfogadni mindenkinek, hogy ha hirtelen mind eltűnnének, már aznap új homoszexuális gyermekek jönnének világra, mert a szüleiktől kapják a génállományukat, ami által így születnek. De még ha választás kérdése lenne sem lenne joga beleszólni az életükbe senkinek. Mégis megteszik. Nem értem, és ez keserűvé tesz, és haragossá, és ez visz ki a pride-ra. Hogy kiállhassak mellettük. Mert ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nem több és nem jobb senki a másik embernél pusztán azért, mert úgy véli, ő van többségben.

“Nincs nagyobb bűn egy olyan ítéletnél, melyet magad mondtál ki valaki fejére, mert úgy vélted, megteheted.” (Hioszi Tatiosz) Számomra ez foglalja össze legjobban azt, amit érzek és gondolok erről. Senkinek nincs joga elítélni a másikat. És ezt a Biblia is megírta nem egyszer, nem egy helyen. Ez a keresztény vallás egyik alapja is, Jézus egyik fontos tanítása. Sokan mégis semmibe veszik.

Azt pedig mindenképpen nagyszerű dolognak tartom, hogy keresztény hívő nem lmbt emberek is kimennek és támogatják őket. Sajnos az egyháznak óriási szerepe van az elítélésükben és üldözésükben, és óriási dolognak tartom, hogy vannak, akik hitüket megőrizve felismerték, hogy amit tesznek, az ítélkezés és gyűlölködés, az nem Jézus útja. Örülök, hogy látom, vannak, akik igazi keresztényként igyekeznek élni. Nem csak szavakkal, hanem tettekkel. Hogy úgy igyekeznek cselekedni, ahogy azt Jézus tanította. Szeretnek, elfogadnak, befogadnak. Ez szerintem nagyszerű.

KERESZTÉNYEK A PRIDE-ON? – ISABELLE VÉLEMÉNYE

Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy létrejött ez a csoport. Egyszer voltam eddig a Prideon, tervezem az idei részvételt is, de még nem biztos, hogy eltudok jutni. Nagyszerű érzés, hogy egy keresztény közösség így kiáll mellettünk, életemben másodszor tapasztalatok talán elfogadást keresztény emberektől. Sokat segítetek nekünk, hogy elfogadjuk magunkat. 🙂 Talán ez volt a legnehezebb a coming out óta számomra, ugyanúgy gyakorolni a vallásom, a hitem, ugyanúgy eljárni bűntudat és a támadástól való félelem nélkül misére. Most illeszkedek vissza, lassan, de biztosan. Köszönöm. 🙂